Minden nőnek megvan a maga kedvenc illata, parfümmárkája. A külső megjelenéshez hasonlóan, az illatoknak is jelentőségük van életünkben. Vajon felmerült-e valaha bennünk, hogy honnan ered a parfüm, amit ma már életünk szerves részének tekintünk?

A parfüm szó a latin „per fumum” kifejezésből ered, ami azt jelenti: „a füstön át”, vagy „füst révén”. A parfüm régi formája nem volt más, mint illatos füst (tömjén), amelyet füstáldozatok bemutatásához és a halottak bebalzsamozásakor alkalmaztak. Már ezer éve különleges metszett üvegcséket készítettek az illatszerek tárolására, melyet a mai kozmetikai ipar tökélyre fejlesztett. Az ókorban felfedezték, hogy a különböző illatok hatással vannak az emberi testre, lélekre, érzelmekre.

Kr. e. 3200-ban Menes fáraó sírjában az ékszereken kívül rúzst, szempillafestéket stb. és illatos kenőcsök tégelyeit találták a régészek. Az illatok használatának tehát megvan a maga múltja. Az első parfümfajta, a tömjén után megjelentek az illatos vizek, amiket a gazdag házakban használtak, nem csupán illatosításra, de a higiénia hiánya okozta kellemetlen szagok elkendőzésére is alkalmazták. Nem meglepő tehát, hogy mind kedveltebbé váltak az illatos vizek a világon.

A 14. században kísérletezték ki az alkohol tisztításának módszerét. Kezdetben orvosi célokra, likőrökhöz, később pedig a parfüm készítéséhez is használták. Fokozatosan átalakult szerepük, kacérkodásra és szépségápolásra kezdték használni. A felsőbb társadalmi osztályokba tartozó hölgyek édes mandulaolaj, méz vagy fahéj alapú kenőcsöket alkalmaztak, az egyszerű asszonyok pedig mentát és kakukkfüvet. Ekkor még az egyjegyű illatok voltak divatban.

A 18-19. században már egyre szélesebb réteg kezdett parfümöket használni, s az évek múltával újabb és újabb illatkompozíciók jelentek meg. 1921-ben pedig jött Coco Chanel a No 5-val, és új fejezetet nyitott a parfümkreációk világában. Meglepő módon kezdetben a hölgyek és urak hasonló illatokat viseltek, az illatszereket a 20. században választották el élesen férfi és női típusúakra. A két világháború között az illatszerek vásárlói célcsoportja a munkásnő lett. Ami egykor úri kiváltság volt, mára minden nőnek természetes.

A 19. század végéig a parfümöket kizárólag növényi illóolajokból keverték ki, olykor persze állati eredetű anyagokat is használva (ámbra, pézsma, stb.). A 20. század elején aztán sok minden változott. Egyrészt divatba jöttek a többjegyű virágos illatkompozíciók és a keleties keverékek, másrészt a kémikusok szintetikus alapanyagokat állítottak elő. Ezzel lehetővé vált, hogy a parfümgyártás ipari méreteket ölthessen. Most már leginkább arra törekedtek, hogy minél szélesebb réteg igényét elégítsék ki.

A parfümök alapanyagai növényi (pl.: virágok, levelek, fakéreg, gyümölcshéj, gyökerek, magok, gyanták) és állati (pl.: szürke ámbra, pézsma, cibetmacska, kasztoreum – hódok egyik fajtája) eredetűek lehetnek. Szerencsére állati anyagokat azonban már nem, vagy igen ritkán alkalmaznak.

Az emberi orrban kb. 100 millió érzékelősejt van, ami érzelmeink alapján tudatja velünk, hogy most éppen milyen illatra van szükségünk. Egy jól megválasztott parfüm nemcsak ránk, de környezetünkre is pozitív hatással lehet. Vannak, akik a könnyű, friss, mások a nehéz, fűszeres, vagy éppen a fanyar illatokat kedvelik.

A parfümök minden bőrön másképpen illatoznak, mivel az illatanyaguk keveredik a testillattal. Ezért nem elég csak a divatot követni és megvenni egy parfümöt azért, mert éppen tetszik a márkája, a csomagolása, az üveg formája, vagy valamelyik világsztár adja a nevét hozzá. Saját egyéniségünkhöz illő parfümöt választani nem könnyű. Minden parfüm mindenkin más illatú, így nem elegendő, ha az üzletben megszagoljuk az illatcsíkokat, mert bőrünkön más illata lehet. Amikor elmegyünk vásárolni egyszerre három-négy illatnál többet nem érdemes kipróbálni, mert ennél többet nem tudunk különválasztani egymástól. Igazából az a legjobb, ha pár milliliteres mintákra teszünk szert, melyeket hosszabb távon tesztelhetünk.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy miért pont egy adott illatot választunk a parfüm vásárlása során? Vásárolhatunk márkás parfümöt, amelynél meg kell fizetnünk a design-t, csomagolást, márkanevet, (10-20 ezer forint) vagy vehetünk olcsóbbat is. Vannak cégek, ahol ugyanazon illatanyagokból előállított parfümök lényegesen kevesebbe kerülnek (3-4 ezer forint), mivel egyforma üvegben hozzák őket forgalomba, nem költenek reklámra és nem kell megfizetni a márkanevet.

Egy új parfümnek nevet adni nem könnyű feladat. Egy jól megválasztott név olyan, mint a parfüm egyedi kirakata, amelynek célja a fantázia megmozgatása, a figyelem felkeltése. Az üvegcsék annál vonzóbbak, minél mágikusabb a formájuk, színük, anyaguk. A flakonok néha elrugaszkodnak a mindennapi világtól. A Poison (Christian Dior, 1985) egy sötét alma formáját ölti. A váratlan flakonformák tervezésére a parfümkészítők néha művész géniuszokat kérnek fel, mint pl. a szürrealista festő és szobrász Salvador Dali, aki száj és orr alakú üveget alkotott. Nemcsak a parfümök illata, hanem „csomagolásának” formája is vásárlásra ösztönöz minket.

Megállapíthatjuk, hogy egy-egy illatot mindenki különböző okok miatt kedvel, visel a bőrén. Nem meglepő a parfümboltok bőséges kínálata, hiszen az illatok kavalkádjából az ember egyéni döntése alapján, személyes befolyásoltsága révén, s majd mindig megelégedve kerül ki. Ember legyen a talpán, aki a bőséges kínálatból választani tud. Az illatok diadalmenete (uralma) nagyon régen elkezdődött, s tömérdek változatának köszönhetően talán soha nem is ér véget. Hacsak vissza nem térünk az őskori módira.

Taga Márta
(pályázati munka)