Oly sokszor álmodtunk szép és nagy terveket, oly sokat tűnődtünk a jövőn, és ahogy telt az idő, azt vettük észre, hogy nem minden teljesült vagy csak részben. Sokszor nem értjük, hogy miért van ez. Van értelme álmodozni? Vagy sorsunk meg van írva és majd csak lesz valahogy? Egyáltalán ki éli az életünket?

Ezek a kérdések sokunk fejében megfordulnak. Vannak az életnek olyan összefüggései, amiket saját magunk is megfigyelhetünk. Akár magunknál, akár másoknál. De akkor hogyan is működik mindez? Kezdjük az álmodozással. Van egy érdekes jelenség. Vegyünk egy pár éves kisgyereket, aki még rózsaszínben látja a világot. Akar egy cukorkát vagy egy játékot. Szülei ellenállnak ennek különféle igazolást használva, hogy ezért vagy azért nem lehet. De a gyereknek kell az a dolog, nem mond le róla. Mi történik?

Bármennyire furcsa, de eléri a célját. Mosolyog, ordít, hisztizik, földhöz veri magát és végtelen sokmindent, amíg végül megkapja amit akart. Mi történik ezzel a gyermekkel, ahogyan nől fel? Eléri a tinédzser kort. Még mindig vannak álmai, tervei, de már óvatosabb. Ahogyan korosodunk, már egyre finomabban tervezgetünk. Az álom már nem annyira álom, hanem egy alacsonyabb szintű mérlegelés, hogy valamit megtegyünk-e vagy nem. Idős korban elérjük azt az állapotot, hogy bármire gondolunk, egyből az jut az eszünkbe, hogy “jaaa, azt úgysem lehet”. De miért?

Áááááááá… ez lehetetlen!

Amikor azon kapjuk magunkat, hogy lemondunk egy tervünkről vagy álmunkról azzal az indokkal, hogy “ez nem lehetséges valami miatt”, akkor úgy érezzük, hogy olyan akadály áll előttünk, amit képtelenség eltűnteni az útból. Ez egy olyan erős megállítás, hogy lemondunk arról, amit célul tűztünk ki. Mondhatjuk úgy is, hogy van egy bukott célunk.

Amikor ez történik, úgy érezzük, hogy kicsit belefáradtunk, beletörődtünk a helyzetbe és az is lehet, hogy egy kicsit öregebbnek érezzük magunkat. Az életkedv csökken, az álmodozás és a további célok kitűzése sok esetben reménytelenné válik. Azonban bármennyire is furcsa, ez csak látszólagosság. Nem szükségszerű, hogy bármiről is le kéne mondanunk.

Ha a bukott cél ennyire erőteljes, hogy képes a jövőt romba dönteni, akkor következésképpen ugyanannyira erős hatást vált ki, ha újból megnézzük, hogy akkor milyen célt tűztünk ki magunk elé és visszahelyezzük rá a figyelmünket. Nem az akadályokat nézzük, nem azokkal foglalkozunk, hanem a célon tartjuk a figyelmünket.

Ez annyira erőteljes dolog, hogy képes bármilyen akadályt eltűnteni az útból. Számtalanszor fordult már elő, hogy egy haldokló beteg hihetetlen gyorsasággal felépült, amikor rájött, hogy volt valami az életében, amiről korábban lemondott, majd úgy döntött, hogy mégis megvalósítja. Ez nem misztikus dolog. Az ember az álmaival és a gondolataival teremti a jövőjét. Ha lemond róluk, akkor kicsit “belehal”.

Vegyük egy fiatal pár példáját. Megismerkednek, egymásba szeretnek és teljes bizonyosságuk van róla, hogy egymáshoz tartoznak és eldöntik, hogy összekötik az életüket. Ez egy csodálatos dolog, de valami közbejön. Ez az akadály bármi lehet. Itt van a vízválasztó pont. Ha csak az akadályt látják, akkor egészen biztosan véget ér a mesébe illő történetük. Lehet, hogy furcsán hangzik, de kizárólag csak rajtuk múlik, hogy mi fog történni a jövőben.

Nincs hozzá lelkierőm!

Akkor csak kezdd el újjáéleszteni a célodat, amit elveszettnek hittél! A szomorúságot, a bánatot, a veszteség érzését pedig dobd el magadtól, mert ezek azok az emóciók, amik leginkább az utadban állnak. Nem a történtek vagy a körülmények, hanem saját érzéseid.

Az emberek életét, jövőjét, társas kapcsolatukat, sikerességüket döntő mértékben meghatározza az egyén érzelmi hangulata. Láttál már sikeres embert, aki alapvetően bánatos vagy szomorú? Ugye nem. Én sem. A sikeres embereknek is vannak igen komoly nehézségeik az életben. Mit csinálnak? Röhögnek egyet rajta, mert tudják, hogy képesek elérni céljukat. A sikeres emberek többnyire komolytalanok, viccelődőek és nem foglalkoznak azzal, hogy miért nem lehet valamit megtenni. Csak megteszik. Ez igaz bárkire és bármilyen célra. Egy párkapcsolatra ugyanúgy akár egy karrier felépítésére.

Mi következik ebből? Ahhoz, hogy célba érjünk, kezeljük játékként, legyen meg az játékszellem, amit kiskorunkban oly sokszor éreztünk. Az élet egy játék. Még akkor is az, amikor csapkodnak a fejünk fölött a villámok. Ez is egyfajta játszma része. Ha nem tudunk róla, attól még az, és olyankor kezdenek a problémák és más nehézségek megszilárdulni. Ne szilárdítsuk meg! Ne vegyük komolyan! Kezeljük továbbra is játékként. Mosolyogjunk rajta még akkor is, ha ez erőfeszítésbe kerül. Aztán valószínűleg még nevetni is tudunk a problémán. Így fogjuk tudni elérni a célunkat. Nem baj, ha mások emiatt hülyének néznek.

Teremteni a jövőt

Összefoglalva a fentieket, tisztán látszik, hogy saját magunk éljük az életünket, és a jövőnket mi alakítjuk. Bármennyire is úgy tűnik, hogy valaki más áll emögött, a mi kis világunkban mi vagyunk a főnökök. Csak az a dolog tud velünk megtörténni, amit mi akarunk. Tudom, furcsa, de így van. Ha beleegyezünk vagy egyetértünk valami nem kívánt dologgal, akkor azt ugyanúgy megkapjuk.

Vegyünk például egy fiatal lányt, aki kitűzi céljának, hogy sikeres modell lesz. Aztán akadályokba ütközik. Azt mondják neki a modellügynökségen, hogy csak akkor modellkedhet, ha előtte portfóliót készíttet náluk. Ami persze pénzbe kerül, azt meg a szülők nem támogatják. De lehet ez bármilyen más akadály.

Amint a lány ezzel egyetértett vagy elfogadta (beletörődött), hogy ez így van, akkor az úgy is lesz. Le kell mondania róla, mert ő így döntött. Van megoldás. Ezekkel az akadályokkal nem kell egyetértenünk! Nem azt jelenti, hogy el kell kezdeni vitatkozni a szülőkkel vagy a modellügynökséggel. Nem. Ilyenkor a legjobb amit tehetünk, hogy tudattuk, hogy “vettük az adást”, de természetesen nem értünk ezzel egyet. Elég csak ennyi. Nem értünk egyet vele. Mi csak folyamatosan teremtsük az alapvető célunkat, álmunkat és meglesz az eredménye.

Gondolatainknak milliószor nagyobb hatalma van mint bármilyen vitának, érvelésnek. Zárszóként szerepeljen itt egy Buddha idézet:

“Az vagyunk, amit gondolunk.
Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik.
Gondolatainkból építjük fel a világunkat.”
− Buddha

Tehát nem kell lemondanunk álmainkról. Csak tartsuk figyelmünket célunkon, lelkesedjünk az élettel kapcsolatban és a dolgok jóra fognak fordulni!