Párkapcsolat. Mi jut eszünkbe? Szerelem. Szex. Boldogság. Ha akármelyik is hiányzik, már nem lehet teljes értékű egy kapcsolat. Sokan azonban függnek társuktól, nem gondolva saját életükre, vágyaikra.

Ma Magyarországon a szinglikre még mindig ferde szemmel néznek, de mitől is lennének ők rosszabbak, mint a zátonyra futott kapcsolatban élő társaik?

A nők nagy része presztízskérdést csinál magánéletéből, a boldogságuk legtöbbször látszólagos. A kezdeti nagy hév elmúlik, és a mindennapokon úrrá lesz a megalkuvás. Elérkezik a kamaszkor, a suli udvarán egyre több párt látunk, akik szégyenlősen szorongatják egymás kezét.

Ilyenkor már felmerül a lányok nagy részében, hogy esetleg lemaradnak valamiről, hiszen már minden barátnőnek volt szerelme, és kényszerűen kutatunk társ után. Életünkben először, de nem utoljára. A fontossági sorrend is változik, ahogy felnövünk, egyre nagyobb szerepet kap a szórakozás, éjszakázás, újabb ismeretségek köttetnek, esetleg előfordulnak egyéjszakás kalandok. Miután elérkeztünk eddig a pontig, válaszút elé kerülünk: függés vagy függetlenség. Vagy a szingliség rögös útjára lépünk, ahol minden lépésünket kritikus szemekkel figyelik, vagy beállunk a sorba és mindenáron kapcsolatot keresünk.

A szingli

A szingli független és maga választotta ezt az állapotot. Élvezi minden pillanatát, fontos számára a szabadság, az egyediség és nem utolsó sorban saját maga. Az ellentábor nevezheti őket vampnak, fehérmájúnak, a szinglit mindez nem zavarja. Vonzza a férfiakat, de ahogy megkapta azonnal taszítja is el magától őket. Igazi különcnek számítanak még ma is a társadalomban, egyedül járnak moziba vagy kávézóba, de ez őket egyáltalán nem érdekli, sőt, szórakoztatónak tartják.

Ahhoz, hogy valaki szingli legyen, nem kis fokú egoizmusra és kitartásra van szükség, na meg bátorságra, hiszen mikor szembesül az ember a hibáival, ha nem akkor, amikor egyedül van? Aztán persze eljön az a ritka pillanat, amikor felkel, körülnéz, és üresnek talál mindent. Ekkor elkezdődik a vadászat. Ám ő lő a legügyesebben nagyvadra, kitanulta minden fortélyát a hajszának… és aki megszelídíti, a legjobb társra tesz szert.

Párkapcsolat

Kezdetben rózsaszín szemüveg, tökéletes pasi, tökéletes programok, tökéletes élet. Aztán a tökéletes pasi elkezd tökéletlenül viselkedni, ellaposodnak a közös programok – már ha vannak- és az élet mégsem olyan szép. Szüksége van erre egy nőnek? A menekülésszerű kapcsolatok 90%-a erre a sorsra jut, ha a felek nem fordítanak elég figyelmet és energiát a dologra. Vagyis, már az is elég, hogy az egyik ne tegye meg mindezt, hiszen itt kezdődik meg az ádáz küzdelem, a se veled, se nélküled kapcsolat. Egy idő után azonban beleununk, és semmi más nem vígasztal, mint a legjobb barátnő és a függetlenség gondolata.

De ez az álom a kivitelezésig sosem jut el, mindig kell egy kemény(nek hitt) férfi, aki támaszunk lehet, megmutatja a helyes utat, és gondoskodik arról, hogy a hétköznapok ne legyenek egyszerűek. A féltékenység jellemző erre a nőtípusra, ám ez az érzés a saját bizonytalanságából táplálkozik. A helytelen partnerválasztás befolyásolja az egész közérzetünket, melankolikus hangulatból átváltunk kirobbanó jókedvre, vagy fordítva, épp a magánéleti helyzettől függően. A női léleknek elég egy egyetlen oda nem illő szó, amely úgy rombolja le az önértékelést, ahogy a dominósor borul. A pillanatnyi düh átvált rezignált elutasításba, az elutasítás csalódottságba, a csalódottság pedig örökös elégedetlenséghez vezet. Alapvetően mi nők túlzottan ideális képet állítunk fel magukban a párunkról, amit ők akarva-akaratlan nap mint nap megcáfolnak. Egy nőnek szüksége van minden lelki finomságra, legyen az egy köszönöm, vagy egy szívből jövő: „Szép vagy drágám!”, még ha ez az erősebbik nemnek semmiségnek is tűnik.

Véleményem szerint a boldogság nagyrészt az időzítésen múlik. Tudni kell, hogy mikor bonyolódunk bele egy komoly kapcsolatba, de az is éppoly fontos, hogy mikor szállunk ki belőle. Azok a szerencsések, akik ezt tudják, sokkal sikeresebbek a magánéletben. Akár szinglik vagyunk, akár párkeresők vagy kapcsolatban élők, az a legfontosabb, hogy amíg tehetjük kizárólag a magunk életével törődjünk, hiszen nem menthetünk meg másokat önmaguktól, ezzel szemben a saját bőrünket még igen. Mert tündérmesék igenis léteznek, csak nem szabad minden pasit fehér lóra ültetni!