Ahogy telik az idő úgy változunk mi is, más trendek jönnek, más az életszínvonal és az elvárások. Ezzel csupán annyi a probléma, hogy sok fiatal céltalanul „csak úgy van”, mert mint tudjuk, “majd lesz valami, hiszen mindig is volt”.

Amikor meg megfogalmazódik az ötlet, teljesen egyértelmű, hogy nekik autó, lakás és igazgatói szék kell, de lehetőleg mindezt nulla befektetett munkával minél hamarabb kapják meg. Minden kezdet nehéz, azt szögezzük le. Az első akadályoknál kibukik, hogy ki mennyire puhány, mennyire képes rendezetten véghezvinni a dolgait. Személyiségtől, na meg persze családi körtől, baráti társaságtól nagyban függ, hogy milyen kapcsolatokat tudunk kiépíteni, kik segítenek a kezdeti nehézségekben.

Azonban ezek a támogatások sem örökre szólnak, egy idő után, ha élünk velük igenis illik viszonozni. Nem csupán a munkahelyi dolgokra gondolok, egyre több fiatal harminc felé járva még mindig a szülőknél tesped. Nyilván ha korlátoltak az anyagi lehetőségek érthető, de akkor, ha dolgozik a szülőket is segíthetnék. Vagy létezik olyan megoldás, hogy albérlet meg tömegközlekedés, nem kell megvárni, hogy elérjék a negyvenet és végiggurulhassanak az utcán a legmenőbb csajozós autóval – randi végén az est további része meg a mamánál a kisszobában folytatódik. Teljesen illúzió romboló, arról nem is beszélve milyen nevetségesen hat, ha egy ennyi idős ember nem képes anyuci szoknyájától elszakadni. Anyuka meg lelkesen mossa az alsóneműket, mert gyermeke már megkereste egy autó árát, büszke és reménykedik,hogy a következő egy lakás lesz.

A lányok egyszerűbben megoldják, odaköltöznek párjukhoz, akivel vagy osztoznak a költségeken, vagy nem. Mondjuk aki 17 éves korában egy Nike pulcsiért képes kuncsorogni, az a jövőben sem fogja megerőltetni magát, inkább a jobb egzisztenciájú férfiakat keresi. Az más kérdés,hogy ezek a férfiak hosszú távon kíváncsiak-e az ilyen nőkre, hiszen megkapták amit akartak, bevásároltak a lánynak, majd továbbállnak. Mindenki elégedett. Aki meg az ő szemükben igazán nagy hal, az elérhetetlen is, mivel kevesek egy igazán nívós férfi oldalán, mert süt a kapzsiság és az egyszerűség a szemükből.

A legnépszerűbb azonban a meg nem értett, sértett munkanélküli huszonéves, aki elvárja, hogy főzzenek, mossanak rá, na meg finanszírozzák a hóbortjait. Esze ágában sincs elköltözni a szülőktől, máshol nem feküdhetne egész álló nap a tv előtt, és nem állapíthatná meg az álláskereső portálokat bújva, hogy lehetetlenség munkát találni manapság. Azt hiszem, ezt nyugodt szívvel nevezhetjük élősködésnek. Sajnos egyszer el kell szakadni otthonról, saját lábra állni, és az elején nagyon keserves dolog lesz ez, főleg ha otthon mindent megkaptunk. Azonban minél hamarabb úgy döntünk,hogy megtesszük az első lépést,például egyetem vagy fősuli mellett munkát vállalunk, annál egyszerűbb lesz ez a leválás, könnyebben boldogulunk a későbbiekben, hiszen fiatalon már lesz tapasztalatunk, ismeretségi körünk.

Visszatérve, miután megszületett a döntés, hogy mit is akarunk kezdeni magunkkal, mérlegelni kell. Végig tudom csinálni szívvel-lélekkel vagy sem? Ki tudok tartani a döntésem mellett? Igazán én akarom ezt, nem más befolyásol? Ha ezeket tisztáztuk magunkban érdeklődni kell, keresni olyan embereket, akik elmondják a saját útjukat. Új munkahelyen főleg sokat kell bizonyítani, ezerszer  több terhet pakolnak a vállunkra, mint azokéra, akik évek óta ott dolgoznak. Abba pedig feleslegesen ringatják magukat az emberek, hogy ahogy belefognak valamibe, azonnal működik, semmilyen akadály nem befolyásolja terveiket és támogatók hada keresi majd kegyeiket. Ez kérem hatalmas tévedés.

Előbb adni kell ahhoz, hogy utána kapjunk. Ki kell érdemelni a bizalmat, nem szabad simlis játszmákkal közelebb juttatnunk magunkat a célhoz. A sok sztori a semmiből jött, majd szupersztárrá vált emberekről persze szép álmokat szülnek, de több milliárdból akad mondjuk 100 ilyen. Mindez szerencse, ám leginkább tehetség kérdése. Amiben tehetségesek vagyunk, azt kell kibontakoztatni, fejleszteni, mert abban egyedüliek lehetünk. Aki munkájába beleviszi az egyéniségét, lendületét, máris jobb pozícióban van, mint aki megcsinálja, mert muszáj.

Tulajdonságainkat épp úgy kordában kell tartani, hisztériás követelőzéssel vagy puffogással semmire sem megyünk. Legfeljebb otthon párunk vagy szüleink befolyásolhatók hasonló érzelmi zsarolásokkal, de pályakezdőként ezeket felejtsük el. Viszont magabiztosságot és határozottságot mindenhol megkövetelnek, épp úgy, ahogy a rugalmasságot is. Nem szabad húzni a szánkat, ha éppen nem tetsző munkát kaptunk, be kell bizonyítani, hogy képesek vagyunk ebből is a legjobbat kihozni.

Az élet attól szép, hogy küzdünk és a küzdelmeink sikerét élvezzük. Nyilván akadnak kudarcok is, de ezeket egy jó leckeként kell felfogni, amiből tanulunk és ezektől válunk egyre jobbá. Amíg a csúcsra nem kerülünk.