Egy nőről rengeteg dolgot elárulhat a haja. Hajunk kifejezhet bennünket kívülről, úgymond ”beszélhet” rólunk a környezetünknek. Hajunkkal mi is kifejezhetjük önmagunkat.
Gondoljunk csak bele, hogy legtöbben, ha átesünk egy szakításon, valami csalódás ér bennünket, esetleg elhatározzuk, hogy mától újéletet kezdünk, vagy csupán csak kényeztetés pihenés céljából, de havonta felkeressük a fodrászunkat. Egy kellemes fodrász stúdióban, egy jó társaságban, a vendégek között a nők mindig jól érzik magukat. Amint kilépünk a szalonból, szerintem mindannyian érzünk valamit: magabiztosságot.
Hajunk csak akkor lesz szép és fényes, ha törődünk vele, azonban a törődést sem szabad túlzásba vinnünk, valamint nem szabad félre értenünk. Legnépszerűbb találmány napjainkban a hajvasaló. Ha kivasaljuk, a hajunkat tudjuk, hogy szép egyenes ellenállhatatlan lesz.
Itt hívnám fel a figyelmet a hajunk védelmére. Nem szabad túlzásba vinnünk sem a hajvasalást sem a hajsütő vas használatát és ugyanúgy a hajszárítással is vigyáznunk kell.
Szeretném megosztani veletek a saját tapasztalataim.
Több mint 1 éven keresztül vasaltam a hajamat. Általános iskola hetedik osztályába jártam, amikor barátnőmmel először elmentünk a fodrászhoz. Megtépettem, fazonra vágattam le, és ott először ki is vasaltattam a hajamat. Mindenki el tudja képzelni milyen szép lehetett, hogy megtetszett az nekem. Onnantól kezdve, középiskola első osztályáig vasaltam, minden nap a hajamat. (egy nap akár többször is) Őszintén megvallva, nem voltak vészesen eltöredezve a hajszálaim, találkoztam jobban elégetett hajakkal is, de meguntam, hogy minden nap akár többször is vasaljam, hiszem téli időszakba a ködtől hidegtől párától begöndörödik. Elegem lett abból, hogy durva és száraz tapintású, nem utolsó sorban bosszantott, hogy nem nő, és a tetőpont, hogy utolsó időszakokban még füstölt is vasalás közben. Akkoriban el nem tudtam képzelni, hogy nem vasalom ki a hajamat .(gondolom sokatok számára ismerős) Azonban, nagy nehezen rászántam magam, és újévi fogadalomként leszoktam a hajvasalásról. Eleinte nagyon nehezen ment, sőt a frufrumat még néha-néha kivasaltam, de később ügyesen sikerült lemondanom még arról is. Megszoktam, hogy feltűzöm vagy összefogom a hajam és nem is látszik, hogy most az ki van e vasalva vagy sem. Utáltam a hajamat, hiszen se nem egyenes, se nem göndör nem volt, hanem idétlenül hullámos, ezért sokat kellett vele foglalkozni, hogy hajvasaló nélkül is nézzek ki valahogy. Harmadik osztályos koromra a hajam lenőtt. Szép lett puha tapintású fényes és nem töredezett. (persze ez nagyon hosszú folyamatot és egyben ápolást igényelt)
Rengeteget fogalakoztam a hajammal. Kipróbáltam hajpakolásokat, amiket házilag kevertem, samponokat is rengeteget kipróbáltam, amíg meg nem találtam az én hajtípusomnak megfelelőt.
A különbség látható és tapintható, továbbá hihetetlen lett. Ismerőseim, barátaim, tudták a célomat, hogy le akarok szokni a hajvasalásról és meglepő módon tapasztalták, hogy ennyire sikeres lett az eredmény. Csodálkozva kérdezgetik, hogy egyáltalán nem vasalod a hajad? Én pedig büszkén válaszolok, hogy semmit nem használok. Hajamat nem csak hogy nem vasalom, de nem is sütöm be és még ha hajat mosok, akkor se szárítom meg hajszárítóval, hanem hagyom szobahőmérsékleten megszáradni, valamint nyáron nagy melegben ki ülök, és hagyom, hogy a napsütéses meleg levegőn megszáradjon.
Büszkén mondhatom, hogy környezetemben, egyre többen használják kevesebbet a hajvasalót, és ők is büszkék önmagukra, hogy a változást tapasztalják és érzik.
Egész életemben csodálom és irigylem a szép puha fényes hajú lányokat, és nagyon boldog vagyok, hogy volt annyi önerőm hogy ezt végig csináltam ráadásul eredményt is értem el vele, nem hiába „szenvedtem”.
Tudom, hogy ezt az eredmény bárki elérheti, csak bízzatok magatokban, és ne hátráljatok meg!
Jurasek Júlia Vanda
(pályázati munka)
1. Demeterné Mérai Mária − 2011. február 21. 20:34
Kedves Vanda!
Igazán tetszik az, amit írtál! Csak így tovább! Szorítok neked!
2. Jurasek Júlia Vanda − 2011. február 22. 16:45
köszönöm szépen! (:
3. Gyöngyösi-Pap Edina − 2011. március 3. 16:52
Szia Vanda!
Nekem is tetszik a cikked, mit mondjak magamra ismerek benne. Sajnos én még nem jutottam el odáig, hogy letegyem a hajszárítót és a hajvasalót de a cikked elgondolkodtatott rajta:)
4. Jurasek Júlia Vanda − 2011. március 6. 13:27
Szia! (:
Igazából eleinte nekem is elképzelhetetlen volt, hogy hajszárítás hajvasalás nélkül “éljek” de mára már egészen jól hozzászoktam és már egyáltalán nem is hiányzik. El sem tudnám képzelni, hogy forró hajsütővas közé szorítsam hajamat! (:
Azért bízok benned, hogy neked is sikerül elfelejtened legalább az egyiket!(:
5. Csipkés Zsolt − 2011. március 23. 18:33
Sziasztok ajálom minden fiatalnak ez a honlapot mentsétek el köszi elöreis
6. Kakasy Bernadett − 2011. április 22. 10:07
Kedves Vanda!
Én vasalom a hajamat néha-néha. Mondjuk úgy egy-két havonta egyszer-kétszer. Szerintem, ha mértékkel vasalsz az nem árt. A hajszárítót én a nyarat leszámítva mindig használom, mert hamar megfázom…de a túlzás, mint mindenben ártalmas.
7. Jurasek Júlia Vanda − 2011. április 25. 11:34
Kedves Bernadett!
Itt most nem a mértékletes hajvasalásról van szó! Hanem azokról a lányokról, akik naponta-kétnaponta vasalják a hajukat.Ők vannak többségben és nem azok akik havonta vasalják pl.: csak különböző alkalmakra. Ez a jobbik eset, azonban ez napjainkban elég ritka.
Az, hogy Te megfázol ha nem szárítod a hajadat az egyéni probléma. Én már nagyon régen használtam hajszárítót és semmi bajom “hálistennek”. Sohasem fáztam meg hajmosás miatt, lehet azért mert télen estére időzítem a hajmosást és a szoba melegben megszárad, nyáron pedig napközben a kánikulában szintén megszárad! Szóval nem adok esélyt a megfázásra! (: