Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor szükségessé válik a változtatás életvitelünkön, hozzáállásunkon vagy akár külsőnkön. Ezeket általában egy fordulat váltja ki, amely által sürgetőnek érezzük múltunk lezárását, vagy sikertelenségünket akarjuk a továbbiakban kivédeni. Ám az átalakulás sem megy olyan könnyen.

Egyszerűen csak tükörbe kell néznünk. A kép, amit látunk nem csupán a külsőnk, hanem tükrözi lelkiállapotunkat, érzéseinket is. Ha egy napon nem vagyunk ezzel az önarcképpel kibékülve, jön a kérdés: „Min változtassak?”.

Miután megfogalmazott a válasz, újabb kérdéslavinát indítunk el: „Hogyan álljak neki? Kell ez nekem? Megéri? Mi lesz, ha semmi nem változik?”. Először vegyünk egy jó mély lélegzetet, és gondoljuk át, mit és miért akarunk megváltoztatni.

Csak és kizárólag úgy érhetünk el sikereket, hogy reális célt választunk, tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, rengeteg akarat és elszántság van bennünk. Ezek hiányában sajnos csak egy kudarcélménnyé válik a nagy elhatározás, és elégedettség helyett belefásulunk az apró-cseprő problémáinkba is.

Az életvitel

Ha az életvitelünkön változtatnánk, annak vagy egészségügyi okai vannak, vagy a karrierünkkel hozhatjuk kapcsolatba az újításokat. Manapság a csapból is az egészséges életmód folyik, így elég bekapcsolnunk a rádiót és vennünk egy magazint, ezután kismillió ötlet közül válogathatunk. Tanácsok sztároktól, szakemberektől, laikusoktól, barátoktól, amelyek alapjaiban megrengetik életünket és boldoggá tesznek. Elvileg. A probléma forrása azonban az, hogy igencsak nehéz lemondani a rossz szokásokról, például a cigarettáról, éjszakázásról vagy a helytelen táplálkozásról. Miért?

Mert élvezzük, és ez teszi komplikálttá a változást, ez az egyetlen, de annál nagyobb bukkanó a folyamatban. Az elszántság így önmagában kevés, ha nem tudunk ezekről lemondani. Környezetünk nagy kísértést jelenthet, például ha az összes barátunk, kollégánk dohányzik, vagy ha rövid ebédszünetben egy jóképű pizzaszeletet hamarabb megkapunk, mint a napi menüt.

Ilyen esetekben az első napokban nagy az önfegyelem, ám ahogy az idő telik, úgy erősödik a vágy, míg az ellenállás csökken. A legtisztább és célratörőbb, ha nem azonnal akarjuk megváltani a világot, hanem egy kis részlettel kezdjük. Felére csökkentjük az elszívott cigaretták számát, alkohol nélkül bulizunk és nem reggelig, illetve a csokoládét kivonjuk az életünkből, de a hétvégén a nagyi sütijét meghagyjuk. Hatalmas sikert jelent majd, ha teljesítettük a küldetést, és ezek után máris jöhet egy következő fokozat, míg el nem érjük a kívánt célt. Ezek az eredmények tartósabbak, mint a „villámintézkedések”, mert emberibbek, betarthatóbbak és biztosan meghozzák fáradozásaink gyümölcsét, hiszen a türelem rózsát terem!

A külső

A külső változások elengedhetetlenek egy nő életében, akarva akaratlan minden korszakunkat más irányzatok határozzák meg, amiket előszeretettel követünk, mert úgy gondoljuk, ezek szükségesek a beilleszkedéshez. Miután kialakult saját stílusunk, kell egy kis idő, hogy kiélvezzük, ám hamar ráununk a hosszú hajra, a szőkeségre, a petyhüdt karokra. Hajfestés, vitaminok, fogyasztókapszulák vásárlása megkezdődik. Ha nem találtuk el a hajszínt, egyszerűen ismerjük be, mert csak nevetségessé válunk, amikor azt állítjuk, hogy direkt kék hajkoronát akartunk. Tévedni emberi dolog.

Hamarosan itt a bikiniszezon, ilyenkor jön az őrült edzés, amellyel hatalmas izomtömeget növesztünk rövid idő alatt, ha nem ismerjük a mértékletességet és a mérlegre állva elfancsalodunk, hiszen az emiatt többet mutat mint előtte. Érdemes személyi edzőt fogadnunk, vagy ha erre nincs keret, otthon tornászni és futni, mert ezekkel a módszerekkel épp olyan látványos eredményt érhetünk el, csak a lényeg az, hogy kitartóak legyünk.

A másik szindróma: „Nincs egy göncöm se amit felvehetnék!” , mert mind régi és ódivatú, mert mind fakó, mert mert mert…egyszóval kénytelenek leszünk vásárolni. A szexi stílust néha érdemes lazára váltani, meg kell mutatni minél több arcunkat az embereknek, ócska kifogás, hogy „Csak magassarkúban tudok menni” vagy „Túl kényelmetlen a lapos cipő”. Miért, zuhanyzáskor sem veszi le a tipegőt?

A másik véglet aki a sportcipős-pólós korszakról vált nőiesre. Ha nem tud magassarkúban menni, akkor ne 12 centis sarokmérettel kezdjen! Kiábrándító, ha egy nő szép cipőben trappol az utcán. Miniruhát is tudni kell viselni, ha nem húzzuk ki magunkat, könnyen úgy festhetünk, mintha Quasimodora adtuk volna fel a kis feketét. Ezeknél a változásoknál is figyelembe kell venni az adottságainkat, lapos fenékre arra illő farmert keressünk, ha kicsi a mellünk csőtophoz ne vegyünk fel öt számmal nagyobb szivacsos melltartót, mert csak azt a hatást érjük el, hogy rácsodálkoznak az emberek a lógó nőiességünkre. Lehet, hogy póló alatt nem látszott, de meg kell szabadulni az efféle berögződésektől.

Ne szégyelljünk tanácsot kérni, kísérletezgetni, ám a nagyközönséggel egy magabiztos és elégedett ént osszunk meg, mert látszik, ha valaki nem érzi jól magát a bőrében. Így nem kell a kritikus pillantásokat elviselnünk, ha nem vált be a dolog, egyszerűen visszatérünk a régi önmagunkhoz.