Mindenki járt már biztosan úgy, hogy láttunk az utcán egy jóképű pasit, azonban az összképet a kevésbé mutatós barátnő nem kis mértékben rontotta. Meg fordítva is igaz ez, látunk szerelmeseket Szépség és Szörnyetegként, illetve mint a tökéletes Barbie és Ken párost. Hogyan alakulnak ki ezek a vonzalmak? Mi alapján választunk társat?

A tudomány mai állása szerint, szüleinkhez hasonló társat keresünk magunknak. Férfiak édesanyjukat, a nők pedig édesapjukat keresik párjukban.

Ők mutatnak példát, miként kellene egy házasságban viselkedni, tőlük tanuljuk el a helyes magatartásformákat és látjuk azt is,hogy milyen minőségű kapcsolatra kell törekednünk. Mi van azonban, ha valaki csonka családban nőtt fel, esetleg a szülei nélkül, vagy a velük ápolt viszony meglehetősen rossz?

Ilyenkor alakulnak ki a különböző komplexusok, amelyek meglehetősen extrém irányokba terelhetik a választásunkat.

Az apakomplexus

Általában olyan nőknél alakul ki, akiket mellőzött édesapjuk, illetve meglehetősen rossz volt a viszonyuk, tehát az apakép hiányzik. Ilyen esetben a párunk jóval idősebb, és ezért valószínűleg jobb egzisztenciával rendelkezik, mint a korunkbeliek. Egy ilyen kapcsolattól várja el a nő mindazt, amit egy apától meg kellett volna kapnia: keresi a biztonságot, szeretetet, törődést és az útmutatást. Rengeteg sztereotípia született erről a témáról, például a fiatal lányok csak a pénzükért szeretik az idősebb férfiakat, vagy a férfi nőcsábász, és az újabb áldozat egy fiatal lányka. Nyilván ilyen esetek is előfordulnak, de a többségük egyszerűen csak apakomplexuson alapul. Mivel a lányok korábban érnek, mint az ellenkező nem, így ha 18 évesen tegyük fel egy 27 éves férfit szeretünk, az nem feltétlenül vezethető a komplexusra vissza. Érettségük miatt ők jelentik a tökéletes társaságot, megértik a problémáinkat. Megeshet, hogy a választott teljes ellentétje apánknak, mivel ilyenkor nem az apát, hanem a lelki társat keressük elsősorban. A huszonéves lányok egy része már kitombolta magát és valami komolyabbat keres, míg a harminc feletti férfiak ilyenkor érkeznek el arra a pontra, hogy esetleg megállapodnának. Igaz, napjainkban ezek a határok egyre inkább kitolódni látszanak, de ettől függetlenül miért ne alakulhatna ki igaz szerelem 20 év korkülönbség mellett?

Az anyakomplexus

A férfiak esetében már kétélű a dolog, egyrészt beszélhetünk az anya hiányáról vagy a túlzott anyai jelenlétről. Ha a szülő-gyermek kapcsolat túl szoros – tehát ha adottak a lehetőségek, hogy elköltözzön, de mégis inkább otthon lakik, vagy az édesanya túlzott kényeztetése és figyelme már zavaró tényező a magánéletben – akkor a fiatal lányok kevésnek tűnnek a férfi szemében. Nyilván az édesanya, hogy magához láncolja a fiát, talál mindig valami kivetnivalót a mai lányokban, ezért a fiú inkább az idősebb hölgyek társaságát keresi, akik esetleg anyjára emlékeztetik őt. A korkülönbség miatt a nő esetében az anyai ösztön mindenképp dolgozik, kényezteti párját, és egy anyához hasonlóan gondoskodik róla. Hátulütője a dolognak, hogy a nő hamarabb megöregszik és az öregedésnek bizony látható jelei vannak. Társadalmunk az efféle kapcsolatokat még nehezen tolerálja, így a felek számára egyre kellemetlenebb lesz, ha együtt jelennek meg valahol, hiszen biztosan a rosszindulatú megjegyzések céltábláivá válnak.

Az érdeklődési körük is nyilván más, amely szintén konfliktushoz vezethet, mert míg egy idősebb hölgyet kinéznek egy szórakozóhelyről, addig párjának ez remek kikapcsolódás. Az apakomplexus esetében ez kisebb probléma, hiszen a nők rugalmasabbak és élvezik a komoly szerepeket.

Másrészt minden fiatal fiút vonz a nemiség küszöbén az idősebb nő. Bennük látják az érett szexualitást, igazán nők, nem nőnek tűnő kislányok, sokat tudnak az élettől, tisztelni lehet őket. Épp a tudás nyűgözi le őket, tanulhatnak párjuktól, felnézhetnek rá, és ezért ezt a viszonyt hatalmas sikernek élik meg, hiszen meghódítottak egy számukra elérhetetlennek tűnő szívet.

A fent említett extrém eseteken kívül általában a párválasztás a baráti és érdeklődési kör keretei közé szorul. Aki diszkóba jár szórakozni, elég kicsi eséllyel megy hozzá egy metálbanda frontemberéhez, illetve nehéz egy orvost egy focista oldalán elképzelni. Az egyetemi évek, foglalkozásunk, tanulmányaink összehoznak minket hasonszőrű emberekkel, és ezekben az években szövődik a nagy szerelmek nagy része. Barbiet és Kent a külsejük imádata köti össze, mindegyik talán kicsit túlzásba is esik, ha a külcsínről van szó, míg a Szépség és a Szörnyeteg esetében egy sokak számára megérthetetlen kapocsról van szó, vagy csak egyszerűen egymásnak vannak teremtve. Hiszen a szép Aphrodité szerelmét sem értette mindenki a rút kováccsal, Hephaisztosszal, mégis mellette volt a szépség istennője a leglenyűgözőbb. Miért? Mert boldog volt.