Meglehetősen hasznos ez az állapot. Kapaszkodót keresel. Sírni és üvölteni akarsz, függönyöket tépni. Majd nevetőgörcsben fetrengsz mint egy elgurult Matrjoska-bábu az oroszországi piacon.

A munkahelyedről meglógsz “életbevágóan fontos kórházi látogatás”-ra hivatkozva, és betérsz a Tally Weijl-be, mert megint egy “örök darabot” láttál, ami sosem megy ki a divatból. Ha végre megveszed álmaid ruháját, tapsikolsz az örömtől. Majd 10 perc múlva a fejedet fogod, hogy hogy költhettél el 1 perc alatt 20000 Forintot.

Aztán rájössz,hogy gardróbszobát kellene nyitnod a ruhák töménytelen mennyisége miatt. Meg egyet a cipőknek. Meg egy másikat a táskáknak.

Be akarsz lépni egy önmegvalósító körbe, hogy elindulhass a világot megváltani. Harcolsz mint egy amazon, ha valaki szemet vet a pasidra. Elérzékenyülsz, ha meghallod egy édes kisbaba hangát.

Hogy miért hasznos ez az állapot? Gondolj bele,mekkora baj lenne belőle, ha ezeket az elvetemült énjeidet nem ereszthetnéd ki. Valószínűleg bediliznél. Akár kamasz vagy, akár felnőtt, egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan kezeled önmagadat. Igencsak szélsőséges hullámaink vannak. De mégis mi kavarja fel ezeket a hullámokat? Naná, hogy a szél. Váratlanul támad és nem kérdez semmit,csak alaposan megbolygatja a lelki békéd. Vannak “boldogság-hullámok” és “szomorúság-hullámok”, de ugyanakkor “félelem-hullámok” is.

Vegyük például a boldogságot. Hogy érzed magad, amikor boldog vagy? “Felsőbbrendű” mosollyal az arcodon, Naomi Campbell-ként libbensz végig az Andrássy úton, még akkor is, ha egyébként Jennifer Hudson-féle teltebb idomaid vannak.

Szíved-lelked telve van szeretettel, örömmel és békével, és akár egy hegyet is el tudnál hordani a hátadon Kínáig. A nap is szebben süt, a tűrőképességed határa a csillagos ég. A munka csak úgy gurul a kezed alatt, kapcsolataidban eluralkodik a tolerancia és a kiegensúlyozottság. Ugye,hogy körülbelül így érzed magad?

Mi a helyzet a fájdalommal? A legtöbben elfutunk előle és messziről elkerüljük. Nem merünk szembenézni vele. Nincs ellene se oltás, se fájdalomcsillapító. Ráadásul a XXI. század azt sugallja, hogy “nincs idő arra, hogy fájjon valamid”.

Így már jobban érthető, ahogy reagálunk a traumákra és a fájdalmas, negatív helyzetekre. Mi nők érzékenyebbek vagyunk minden érzelemre. Éppen ezért mélyebben is éljük meg őket. A fájdalom egyfajta figyelmeztetés, hogy valamit rosszul csinálsz, vagy hogy valamit meg kell tanulnod. Ha testi fájdalmad van, előbb a lélek vizsgálata lenne a fontosabb. Ugyanis a betegségek 80%-a lelki mélységekben gyökerezik.

Mi a teendő, ha rád törnek a hullámok? Ha van lehetőséged rá, teremts csendet magad körül,főzz egy csésze teát,kucorodj be a kedvenc fotelodba, és kezdj el gondolkodni. Ha nincs, akkor vonulj egy félreeső helyre az irodában vagy az iskolában. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: mi lehet az oka annak, hogy ilyen érzéseim vannak? Külső körülmények irányítják a hullámokat, vagy én teremtem magamnak őket? Ha negatívak a hullámok, gondold át, hogy mi lehetett az a tett, mondat, körülmény ami negatív hatással lehetett rád. Ha a külső körülmények áldozata lettél, vagy más hülyesége idegesít, tűnődj el azon, hogy milyen emberi tulajdonságokra vagy allergiás. Nem lehet, hogy csak azért érzel így egyes tulajdonságok iránt, mert belőled pont ezek hiányoznak?

Ha a hullámokat megtanulod “gátakkal” körülvenni, szabályozni, akkor harmonikusabb életet élhetsz. A női élet egyik célja, életfeladata pedig pontosan ez. A fejlődés benned van, ahogy a gát alapanyagai is.

Szabó Ágnes
(pályázati munka)