A mai kor egyik legnagyobb betegsége az internet függőség. Statisztikai adatok alapján a fiataloknak körülbelül 50%-a naponta több órát tölt netezéssel, böngészéssel, internetes játékok használatával, emailezéssel, és interneten keresztül történő beszélgetéssel.

Ha reggel felébred egy átlagos diák, az első, hogy bekapcsolja a számítógépét, és még iskola előtt átnézi a leveleit, vagy éppen megbeszéli aznapi teendőit a barátaival, akikkel pár perc múlva úgyis találkozik. De így jobb, gyorsabb és kényelmesebb szerinte. Sajnos manapság már bele születik az ember ebbe az életvitelbe, úgynevezett digitális bennszülöttekké váltunk, létrejött egy úgynevezett IT generáció.

Ezzel az egész internet dologgal semmi baj nem lenne, hiszen valóban megkönnyíti a mindennapjainkat, például ha éppen valamire gyorsan van szükségünk, akkor egy szempillantás alatt megkeressük. De a hangsúly, pont ezen van, hogy ha szükségünk van rá. Ha valaki az internetet, a jóra, a tanulásra, az okosodásra használja, akkor természetesen nem válik függővé, csak éppen észreveszi az internetnek a pozitív jelentőségét. Persze ez nem azt jelenti, hogy szórakozásra nem használható, csak mértékkel.

De sokszor a túl fiatal korosztály, nem csak, vagy egyáltalán nem ezt a területet célozza meg, amikor csatlakozik a nethez gépével. Vagy lövöldözős, verekedős játékokat játszik a barátaival, vagy beszélget (chat-el) egész nap velük, holott az iskolában volt elég idő rá, de mégis, így, hogy nem személyesen kontaktus jön létre, így bátrabban, nyíltabban ki merik fejezni gondolataikat.

A személyes találkozások, együtt töltött idők háttérbe szorulnak, inkább a fotelból kényelmesebben megírjuk, amit szeretnénk közölni. De ugyanakkor, ennek a veszélye is meg van, hiszen könnyebben füllentünk, vagy állítunk hamis dolgokat, hiszen úgy gondoljuk, úgysem látnak minket, így probléma egy szál se.

Nem csak az emberi társas kapcsolatok szorulnak háttérben, hanem az emberi kommunikációtól kezdve minden, ami személyesen volt megoldható ezelőtt pár éve. Lassan már nem megyünk el bevásárolni sem, megrendeljük a neten, amire szükségünk van, nem megyünk el étterembe ebédelni egy jót, mert megrendeljük neten a megkívánt ételt. Túlzásokba esünk, és észre sem vesszük, hogy gép nélkül már azt sem tudjuk, mit csináljunk.

Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha egy napra elvennék a számítógépet és az internetet tőlünk. Egyesek teljesen kétségbe esnének, ráébrednének, hogy egy csomó barátjuk „eltűnt”. Te jó ég, kit hívjak fel, vagy mit csináljak? Sportolás? Már az is a háttérbe szorult, olyannyira, hogy egyáltalán nincs beiktatva a napirendbe, sőt a heti rendbe sem. Innen kiindulva ördögi körként, kialakul az egészségtelen életmód, a gép előtt a chips evése, a mozgás szegény életmód, és az elhízás. Mindezek a problémák pedig kihatnak egész életükre, hiszen ha még akkor nem is veszik észre, de majd később megérzik a hátrányát.

Mint már fenn említettem, nem az internetezéssel van a baj, hanem azzal, hogy már mást nem is csinálunk. Meg kell tudni húzni azt a bizonyos határvonalat, nem unalomból leülni a gép elé. Körülbelül öt évvel ezelőtt, amikor még nem volt ekkora „divat” a mindennapi internet használat, mit is csináltunk?

Eljártunk a barátainkkal, beszélgettünk, vásároltunk, sétáltunk és nagyokat nevettünk. Beültünk néha egy filmre a moziba, nem pedig letöltöttük a filmeket az internetről. Nem volt jó? Kikapcsolódni? A négy fal közül kiszabadulni pár órára? Ne felejtsük el, milyen egy igazi élet, és próbáljuk összehangolni az internettel. Ne hagyjuk, hogy a cyber élet legyen a legfontosabb dolog az életünkben, ne engedjük, hogy felülkerekedjen rajtunk a világháló varázsa.

Marcsó Tímea
(pályázati munka)