„Reggel belenézek a tükörbe, és elégedett vagyok.” Ki ért egyet ezzel a megállapítással? Aki igennel válaszolt, nagyon szerencsés, ám kisebbségben van. A szebbik nem nagy része súlyos önbizalomhiányban szenved, és nemhogy nem elégedett, de tükörbe nézni sem nagyon szeret, mivel a látottak nem az igazi énjeiket tükrözik már.
Ezek hiányában a bizonytalanság, majd pedig az okok kombinálása következik: „Miért nem szólt semmit a főnök a leadott munkámhoz? A párom biztosan nem vette észre az új frizurám, vagy inkább nem szól, olyannyira előnytelen…”
“Tényleg ennyire rossz anya vagyok, hogy a gyerek nem beszél velem, inkább bezárkózik?”
Az ezekhez hasonló idegőrlő gondolatok lassan felemésztenek minden sikert és elégedettséget, holott pont az ilyen pozitív behatások változtatják jó irányba énképünket. Amikor eljutunk arra a pontra, hogy nem érdekes többé a tökéletes haj és smink, az öltözködésünkre sem fektetünk már hangsúlyt, meg kell állni a lejtőn, akármilyen nehéz is.
Fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Nem volt nekem jobb azelőtt? Miért ne kaphatnám vissza a régi énem?” Ha legalább az egyikre igenlő választ adunk, azonnal vegyünk egy mély levegőt és lépjünk a tettek mezejére!
Első lépésként hívjuk fel a fodrászt. Csodákra képes, hiszen a jó fodrász kicsit pszichológus is, ritkán látjuk, mégis nagyon sok dolgot tud rólunk, teljesen kívülállóként mondhat véleményt, és valószínűleg nem tulajdonít túl nagy jelentőséget problémáinknak, hiszen naponta legalább tízszer hall hasonló monológot.
A másik legjobb terapeuta a vásárlás. Nem kell kisebb vagyonokat a boltban hagyni, elég egy kozmetikum, sminkszer, vagy egy különleges blúz ahhoz, hogy új lendületet kapjunk.
Ha engem valamilyen negatív hatás ér vagy egy stresszes és fárasztó perióduson vagyok túl, mindig úgy érzem, hogy megérdemlem a kényeztetést. Kezdem a fodrásznál, jön egy relaxáló masszázs, és egy kozmetikai kezelés, természetesen arcmasszázzsal, hiszen az a világ egyik legjobb dolga!
Mindenképp szervezzünk közös programokat a barátnőkkel, igyunk megy egy kávét ( vagy inkább zöldteát)nyugodtan, lassan, és élvezzük, ahogy egyre több tekintet megakad rajtunk. Ahogy megnyugszik a zaklatott lelkünk, úgy kerülnek elő a csinosabbnál csinosabb ruhadarabok, magassarkú cipők, frissen manikűrözött kezek, szolid parfümfelhő leng körbe minket, egyszóval helyreáll a rend. Persze a férfiak számára mindez felesleges külcsín, számukra a kényeztetés csúcspontja a legújabb borotválkozás utáni balzsam, de meg kell értetni velük, hogy mindez szükséges ahhoz, hogy tökéletesnek érezzük magunkat.
A felgyülemlett feszültség ellen persze mindez nem jelent még megoldást, viszont egy kiadós zsírégető aerobik vagy cardio edzés tesz majd róla, hogy elillanjon a sok levezetetlen energia. Esténként hallgassunk meditációs zenét, vagy nézzünk egy régi, de semmiképp sem felkavaró filmet. A lényeg, hogy semmi ne billentsen ki minket a boldogság törékeny állapotából.
Fontos elfogadni, hogy egy nő nem attól jó nő, hogy illik rá a 90-60-90-es paraméter, hanem ragyogávó válik, amint sugározza az elégedettséget, jókedvű, őszintén nevet. Jóízűen eszik, ha meghívják vacsorázni, és nem az elfogyasztott kalóriákra koncentrál, hanem a helyzetre, a pillanatra. Illetve ami a legfontosabb, tisztában van a hibáival és elfogadja őket. Ha netalántán rosszindulatú megjegyzések érik a külsejét, vagy valamelyik gyenge pontját, nem vált támadó állásra és ordít magában a dühtől, hanem tud rajtuk nevetni, sőt humorizál a saját hiányosságaival.
Tehát Hölgyeim, kapcsoljunk egy kicsit vissza, élvezzük, hogy nőnek születtünk, és mosolyogjunk a világra: családunkra, barátainkra, munkatársainkra, ellenségeinkre, de legfőképp önmagunkra.