Karrier: életmód vagy kényszer?

2011. május 8. cikke.

Sokan, sokszor tették már fel a kérdést: karrier vagy család? Karrier, ha szeretjük a munkánkat, ha van előrelépési lehetőség, esetleg jól megfizetnek és a főnökünk is rendben van.

Család, ha az előzőek nem stimmelnek, vagy ha jellemünkből adódóan szívesebben foglalkozunk gyermekneveléssel, mint meetingek szervezésével és aktarendezgetéssel. Ha mindkettő jól működik, akkor duplán örülhetünk, ha viszont egyik sem, akkor álljunk meg egy kicsit, fújjuk ki magunkat és gondoljuk át, hogy mit tehetünk a boldogságunkért.

Ennyire egyszerű lenne? Vagy mégsem? Azt mondják, a nőkben évezredek óta benne van az ösztön, a gyermekszülés iránti vágy.

Hogyan lehet, hogy ez az alap ösztön elhalványul egy olyan anyagias és „férfias” dolog miatt, mint a karrier? Azt a mondást is hallani, hogy a nők jól teljesítenek a munkahelyen, ha otthon minden rendben, a férfiak pedig jól érzik magukat otthon, ha a munkában jól teljesítenek. Ez nem lehet véletlen.

Ugyanakkor egyre több és több olyan nőt ismerünk, aki bár boldog párkapcsolatban él, mégsem tervezi gyerekekkel bővíteni a családját. A munka, a pénz és az elismerés valóban pótolhatja azt a szeretetet, amit a gyermekünktől kaphatunk és nekik adhatunk? 60 évesen nem fogunk azon gondolkodni, hogy mit csináltunk volna másképpen?

A megoldás tehát az lenne, hogy lépjünk vissza az időben, és a konzervatív szemléletnek megfelelően az anya maradjon otthon a családi tűzhely mellett, és mondjon le az önmegvalósításról? 60 évesen nem fog azon gondolkodni, hogy mit csinált volna másképpen?

Akkor hát mit tehet egy olyan nő, aki szeretné tartalmasan élni az életét? Semmiképpen se bolonduljon meg a döntés kényszerétől, és ne vonuljon el a világtól! Pedig milyen jó is lenne visszavonulni kicsit egy üveg vodkával, néhány csajos filmmel, és valamilyen kalóriadús csokival vagy chipsszel. (Persze néha azért ez is belefér.)

Én viszont arra szavazok, hogy derítsd ki magadról, mi az, amire valójában szükséged van, mire vágysz igazán. Ehhez segítségedre lehetnek különböző önismereti csoportok. Ne ijedj meg, ha nem tudod magadat besorolni egyik típusba sem élesen. A legtöbb ember valószínűleg mindkettőt szeretné: boldog családi életet és elismerést a munkahelyén.

Ehhez viszont nagyon sok energiára lesz szükség. Száz százalékon teljesíteni az irodában és legalább ugyanígy otthon is.

Néha pedig jó lenne barátokkal is találkozni, esetleg színházba, moziba menni. De jó lenne, ha 30 órából állna egy nap! Persze legtöbbször azért számíthatsz a nagyszülők, keresztszülők segítségére, hogy néha besegítenek és esetleg pár órára leveszik rólad a terhet.

Akármilyen utat is választasz, mindenképpen hagyj időt magadra, amikor kényeztetheted a testedet és a lelkedet is. Ez lehet egy forró fürdő néhány gyertyával, illóolajos masszázs, egy romantikus regény a takaró alatt, egy zumba óra, extra alvás vagy éppen egy áttáncolt éjszaka.

A feltöltődés után pedig indulhat újra a hajrá! Tegyél róla, hogy ne fásulj bele a mindennapokba. Próbálj meg boldogságot csempészni az életedbe, amikor csak tudsz. Találj ki új dolgokat, amiket szívesen kipróbálnál. Mi az, ami régóta mozgatja a fantáziádat, de soha nem volt rá elég pénz, idő vagy bátorság? Itt az alkalom.

Minden ember egyedi, így az életre sincsen egyetlen jól bevált recept. Van, aki a munkáját választja, és van, aki a családját. Mindkettő adhat boldogságot, sikert, akár még szeretetet is, ha a kollégákkal sikerül jó kapcsolatot ápolni.

Érezd jól magadat a bőrödben, ennyi az egész!

Varga Rita
(pályázati munka)

Eddig egy hozzászólás érkezett

  • 1. Ildikó − 2011. május 9. 08:49

    Én is sokáig éreztem úgy, hogy muszáj minden területen egyaránt kimagaslóan teljesíteni. Ma úgy gondolom, hogy bár nem muszáj, de mindenképpen érdemes örömmel és lelkesedéssel tevékenykedni, akár a házimunkáról (nem vicc, lehet élvezettel is mosogatni…), akár munkahelyi kihívásokról van szó. De alapvetően ma már az a meglátásom, hogy minden életkornak megvan a maga szerepe. Huszonévesen az ember a maga szórakoztatásával van elfoglalva. Amikor a gyerekek belépnek az ember életébe, örömöt ad az ő szórakoztatásuk. Kicsit félrevezetőnek tartom azt a hozzáállást, hogy az anyasággal még nem kell feladnunk korábbi életvitelünket. Dehogynem. Ebbe (egyéni igény szerint) nyilván belefér némi szabadidő, lazulás. De törekedni kell rá, hogy fejben is “megérjünk” a családalapítás feladataira és örömeire.

Szólj hozzá valamit Te is!