Kedves Mikulás!

Azért írok Neked, mert Anya rám parancsolt, hogy a teknősbéka felkoncolása helyett foglaljam el magam valami hasznosabb dologgal! Pedig hozzá sem nyúltam a békucihoz, csak rátettem a radiátorra, ugyanis beleesett az akváriumba, és tiszta vizes lett. Nem értem Anyát, miért zavarja őt, ha a teknősbéka feje hő hatására a többszörösére növekszik?! Lehet, hogy ez a természetes testi reakciója a fokozott hőhatásra! Mindenbe beleüti az orrát! Kezdem nagyon nem szeretni Anyát…

Persze mondhatnád kedves Mikulás, hogy ez a dackorszak ennyi évesen természetes, de azt hiszem ebben az esetben nincs igazad. A lényeg, hogy szót fogadtam.

Beosontam Peti szobájába, és a sztárvórszos füzetéből kitéptem egy kockás lapot, arra írok most. Remélem nem veszi észre, hogy lefejeztem dártvédert, biztosan haragudna, emlékszem majd egy hétig rajzolta titokban, hogy Miki a legjobb barátja észre ne vegye, ez a rajz lesz ugyanis az Ő névnapi ajándéka!

Most egy kicsit megszakítom levelem, mert beleléptem Peti legóvárába; fáj a talpam, és úgy érzem megint verekedni fogunk…

No újra itt vagyok!

Egyébként mindig verekszünk a játékok miatt. Ha én társasozni akarok, és elhívom magam mellé Szilvit, akkor jön a hiszti, hogy elveszem a játszótársát. Ilyenkor mérges lesz és mindenféle fondorlatos dolgot kitalál. Tegnap a tésztaszűrővel a fején hadonászott úgy, hogy leverte a hűtőről Apa kristályvázáját, amit még akkor kapott amikor a hatvanas években társadalmi munkában kimeszelte az óvodánkat…

Apa nagyon mérges lett; Petit a nadrágszíjával csapta szemen (azóta ilyen gézlencsés szemüveget hord), engem pedig megkínált banánturmixszal-soha nem titkolta kit kedvel jobban!Már előre tudom mi lesz a következő konfliktusforrás! Innen az asztal mögül látom, hogy már átkapcsolta a tévét az állatos csatornára, de mindjárt odamegyek és jól fültövön csapom, ugyanis azt beszéltük meg, hogy ma megnézhetem a Minimaxon a Barbi a Halálvárban című mesefilmet… Nem szeretem amikor nem tartja be az egyezségeinket!

Szilvivel érdekes módon nincs ennyi baj. Ő megengedi, hogy fésüljem a Sindy-babákat, megszoptassam a síró-pisilő csecsemőjét, amit tavaly Karácsonyra hozott Neki a Jézuska, és a Mézesfutamban is nekem adja a piros bábut, mivel az a kedvencem, és általában meg is szoktam vele nyerni a köcsögöket!

Szilvivel nagyon jól kijövök. A mai napig együtt fürdünk, holott Anya már jó párszor ránk szólt, hogy erről szokjunk le. Persze nehezen férünk már el a kádban, de annyira jó amikor egymás haját mossuk a jázminos hajbalzsammal.

No, de nem húzom tovább az idődet kedves Mikulás; biztosan sok dolgod van még indulásig. Meg kell zsíroznod a fogaskerekeket, le kell lakkoznod a szán üléseit, és a rénszarvasok etetése sem tűr halasztást! Sok rosszindulatú ember él a környezetemben sajnos. Néhányan még a létezésedet is kétségbe vonják, azt mondják a Mikulás nem létezik, és hogy a cipőcskéinket is a szüleink tömik meg mindenféle jóval. Áááá, én ezt nem hiszem, hiszen van is ideje az én anyukámnak arra, hogy ilyenekkel foglalkozzon… Amúgy nagyon szeretem Anyát. Gyakran jön el hozzánk, és ilyenkor mindig hoz friss süteményt. Szinte rajong az unokáiért. Értem már kevésbé.

Még mindig gyerekesnek tart engem; néha azt is mondja, hogy infantilis vagyok. Még jó, hogy nem ismerem a szó jelentését. Mikor ezeket a sorokat körmölöm Neked kedves Mikulás, néha rám tekint a szúrós tekintetével, és azt motyogja magában, hogy ideje lenne indulnom Petiért a suliba. Szilvit már elhoztam az oviból, mert ma szabadnapos voltam, és különben is leállás van az üzemben ahol rendszerintegrátorként dolgozom immáron tizedik éve.

Szó se róla, szerencsém volt, hogy az egyetem elvégzése után friss diplomásként ilyen jó állást találtam. Emlékszem, Móni a feleségem már áldott állapotban volt akkor Petivel. Mennyire vártam már, hogy megszülessen a fiam, most meg vele kell hadakoznom a Barbis film miatt!

Jó, persze mondhatnád kedves Mikulás, hogy 37 éves fejjel már igazán gondolhatnék a gyermekeimre, és engedjem át a tévét Petinek, de nem úgy van ám az… Nekem vannak elveim, és én ragaszkodom azokhoz. Sokan kinevettek tegnap a munkahelyemen, mert kértem a titkárnőtől egy paksaméta hófehér A4-es lapot, hogy írhassak Neked levelet. Azt mondták ők is, hogy Te nem létezel! De ugye létezel? És hozol nekem ajándékot?

Na most már Apa is néz engem, pedig már 65 éves lesz és szürkehályoggal műtötték; Petit és Szilvit is összekeveri néha, de ettől függetlenül imádja az unokáit, bár a kristályváza miatt a mai napig neheztel a fiúunokájára. Lassan tényleg indulnom kell a fiamért a suliba. Nem is értem, miért mondják rám, hogy gyerekes vagyok, szerintem meg épp ellenkezőleg, felelősséggel viseltetek a csemetéim iránt, hiszen hozom-viszem Őket…

Ja majd elfelejtettem, az ajándék amit kérnék Tőled! Kiteszem a csizmácskámat, persze kitisztítva, de lehet, hogy abba nem fog beleférni. Nos egy új autóról lenne szó! A Zastavánkat a Vietnami háború idején gyártották, elég elhasználódott már, ezért mindenképpen szeretném lecserélni egy Opel Insigniára. Biztosan hallottál már erről az autóról, az idei „Év autója” szavazáson az első lett!

Én nem vagyok nagyigényű, nekem jó lesz a V6-os 260 lóerős változat, azt se bánom, ha a FlexRide adaptív menetstabilizátort nem tartalmazza a jármű, tehát az alapváltozat elég. Benzines legyen mindenképpen, és a késedelemmentes nyomatékelosztást tudja ha lehet, mert a biztonság mindenek előtt való, de szerintem ezzel Te is így vagy kedves Mikulás, hiszen Te sem száguldozhatsz csak úgy a tízemeletes házak között! Ja, és nem ragaszkodom a kupéváltozathoz, jó nekem a sima tetőablakos, lépcsős hátú is… …de ha esetleg tudsz xenon fényszórósat hozni, az klassz lenne. Hát, szóval ennyi.

Most már viszont megyek a fiamért a suliba, mert azt mondta a feleségem, telefonáltak a rendőrségről, hogy kutyás osztagok fésülik át a szomszédos parkokat; nem akarok nagy felfordulást, meg azért hamar haza akarok érni, hiszen kezdődik a Barbis film is.

No szia, kedves Mikulás!

Üdvözöl: Jánoska

Miklós-Szabó Antal
(pályázati munka)