A barátság a legértékesebb emberi kötelék. Nem múlandó, mint a szerelem, és képes bármilyen akadályt túlélni. Az igaz barátok egy-egy konfliktus után ismét egymásra találnak, hiszen ők olyanok, mint a borsó meg a héja. Viszont ebben a rohanó világban egyre felszínesebbé válnak a kapcsolatok, így érdemes átgondolni, ki is az, akit barátnak nevezhetünk.

Az évek óta tartó barátságok stabil alapon állnak, a felek ismerik egymást hosszú ideje, több a közös emlék, titok, élmény. Viszont ha egy ilyen viszony megromlik, fennáll a veszély, hogy ha az egyik fél elfecsegi magát saját dolgainkról, könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhetünk.

Itt jön be, hogy ő nem is volt barátunk, hiszen aki tényleg szeret minket és bizalommal közelít, az egy vita után a békülésre koncentrál, nem a sárdobálásra.

Az újonnan jött barátok éppen egy nehéz helyzetben mérettetnek meg, elvégre a jóban könnyű osztozni, ám ha támogatásra van szükség, akkor mutatkozik meg, hogy kire számíthatunk. Vegyük hát sorra, milyenek a „barátok”, amikor igazából nem azok.

A csapongó

Általában ilyen típusba sorolhatók a magukat népszerűnek gondolt lányok, mindenkivel nagyon jóban vannak, rendszeresen érdeklődnek hogylétünk felől, és ha buliról vagy kávéról van szó, biztosan számíthatunk rájuk. Az ilyen barátnő a személyes találkák alkalmával legtöbbször csak saját magáról mesél, nem jó hallgatóság.

Viszont, ha másokról akarunk valamit megtudni, tökéletes információforrás, pontosan abból kifolyólag, hogy neki rengeteg „barátja” van. Sokszor terhesnek érezzük a társaságát, ugyanazt szajkózza folyamatosan, és az ember lánya könnyen átlát rajta, hiszen egyértelműen önös érdekes vezérlik ezekben a kapcsolatokban. Ha éppen szingli, szingli barátnőket keres, ha párkapcsolatban él, törekszik egy hihetetlenül tökéletes baráti kör kialakítására, tökéletes párokkal, akik szintén rózsaszín szemüvegen keresztül látják a világot. Ezek a társaságok egyébként éppen addig tartanak, amíg az egyik gerlepár szét nem megy, ezt követően nem lesznek többé érdekesek egymás számára.

A pióca

Már a név is sokat sejtet, többféleképpen élősködhetnek rajtuk: anyagilag vagy egyszerűen a szabadidőnkben telepednek ránk. Ebben az esetben általában lelkibeteg a barátnő, siralmait a nap 24 órájában végigkövethetjük, amelyek egyébként nagyon egyszerűen megoldhatók, de ezt többször el is magyaráztuk neki, ám igazság szerint ő élvezi ezt a helyzetet valahol. Született mártír, imádja hangoztatni, hogy vele mennyi rosszat tettek az emberek, másik sikerének pedig egyáltalán nem örül, sőt, annál inkább önsajnálatba esik. A másik esetben valószínűleg nem azonos a családi háttér, amit a kedves másik fél ki is használ maximálisan. Vagyis a mi jóindulatunkat. Ha közös programról van szó, ne is várjuk, hogy legyen nála pénz, számára természetes, hogy meghívjuk mindenre. Ruhatárunkat hasonlóan kedveli, a kölcsönkért darabok nem vándorolnak vissza hozzánk, vagy egy idő után kérdezés nélkül kiszolgálja magát szekrényünkből. Ha ezt szóvá tesszük, először büszkén közli, hogy nincs igazunk, neki áll feljebb, majd pedig könnyekkel küszködve bocsánatot kér, meghallgatjuk ismételten sanyarú sorsának okait, és ha nem vagyunk elég határozottak, hogy kiálljunk az igazunkért, kezdődik minden elölről.

Az irányító

Semmi sem jó amit mi csinálunk, viszont amit ő, na az tökéletes. A kritikákat tucatszámra kapjuk nap mint nap, mellette valahogy mindig alárendeltnek érezzük magunkat. Bármilyen gondunk van, mi rendeztük rosszul, magunknak kreáltuk a bajt. Az tény, hogy ott van ő ha kell, csak az állandó egrecíroztatás terhessé teszi a jelenlétét számunkra. Hiába igyekszünk megfelelni, valami kis hibát mindig talál. Olyan érzésünk van, hogy történeteivel, külsejével, az egész lényével minket akar felülmúlni. Eszköztárából nem hiányzik a hazudozás, kanyar nélkül kikozmetikáz bármilyen történetet, csak ő maradjon a középpontban. A lényeg, hogy irigyek legyenek az emberek az ő fantasztikus életére, baráti körére. Tanácsait is érdemes átgondolni, vajon ha úgy cselekszünk, tényleg magunknak teszünk jót vagy épp ellenkezőleg? Az ilyen ember a saját sivár életét próbálja kompenzálni, lényegtelen, hogy ezzel más mindennapjait tönkreteheti, mivel terhet jelent barátai számára.

Ha ráismertünk egy barátunkra a fent említett példákban, ne rontsunk ajtóstól a házba! Ezek általános példák, egy-egy ismérv nem indokolja, hogy megszakítsuk azonnal a kapcsolatot vele. Ahogy a párkapcsolatokban, így a barátokkal is meg kell beszélni az egyes problémákat, nem szabad feladni a több éves barátságot, a közös emlékeket egy félreértés miatt. Egy igaz barátságért épp úgy meg kell küzdeni, mint szerelmünkért. Néha lemondással jár, türelmet, őszinteséget, toleranciát igényel, viszont az áldozatokért cserébe egy örök kötelék alakul ki, tudjátok: „Míg a halál el nem választ”.