Egy gyantázásnál vagy kényelmetlen cipő viselésénél mindig a sablon mondattal vigasztaljuk magunkat: „A szépségért meg kell szenvedni.” A XXI. században ugyanúgy helytálló kijelentés, mint az ókorban. Lássuk, mely praktikák azok, amelyek nagyban károsíthatják egészségünket, ám mégsem mondunk le róluk!

A fűző

A darázsderék minden korban csábító volt. Már az ókorban is a vékony derék ideál, ezért a nők különböző rongyokkal szorították le hasukat. Ehhez hasonló módszert őriz a mai napig pár keleti kultúra, például a japán népviseletben a széles kendő nem csupán esztétikai funkciót lát el, hanem slankít is. A századforduló megreformálta a fűzőket is, hiszen korábban a lehető legszorosabbra húzták ezeket, olyannyira, hogy a levegővételért szinte küzdeni kellett.

Ennek következménye, hogy tüdő és gyomorproblémákat okozott, de a kor orvosai minden, számukra érthetetlen problémát összefüggésbe hoztak vele, például a labilis idegállapotot vagy a vetélést. A férfiak körében sem népszerűtlen ez a ruhadarab, öltönyös urak előszeretettel takargatták vele férfias pocakjukat. A modern technikáknak köszönhetően ezek a mai fűzők sokkal rugalmasabbak, mint elődeik. Halcsont helyett acél vagy műanyag pántok erősítik, illetve a durva anyagokat felváltotta a műszál. Estélyi ruhák felső részeként is találkozhatunk a fűzővel, a XIX. század eleji revü-lázban kinőtte a fehérnemű szerepét. Esztétikumnak számítanak természetesen manapság is, ám inkább „csipke-csodaként” a hálószobában élik reneszánszukat. Hiszen egy férfi sem tud ellenállni egy fűzőnek, combfixnek vagy harisnyakötőnek. Ezek együtt pedig megadják a megtestesült bujaság jelmezét.

A magassarkú

Az örök trend. Ahogy halad az idő, minél magasabb, annál jobb! A platform cipők világot hódítanak, nem szabad csodálkozni a 16 cm-es sarokmagasságon sem. Érdemes jó minőségű cipőt választanunk, mivel nem mindegy, hogy hova esik a testünk súlypontja. Ha hanyag kialakítású tipegőnk van, akkor a sarok könnyen elhajolhat, ennek következtében még nagyobb a terhelés a bokán, ami könnyen kibicsaklik. Térdeinket ilyenkor enyhén behajlítjuk és vádlink megfeszül, több órás magassarkúzás után elfáradnak izmaink, izületeink megmerevednek. A nyomást talppárnáinkkal fogjuk fel, aminek általános velejárója a bőrkeményedés és a kis csontocskák eldeformálódása. Az idősebb generáció mesélhetne az úgynevezett kalapácsujjról, amely elváltozás által nem tudjuk kinyújtani lábujjunkat, az izületi percek felfelé nyomódnak, ezért itt bőrkeményedés keletkezik. A hegyesorrú cipők miatt lábujjaink háromszög alakban összetorlódhatnak, s a nagyujjnál lévő csontok kifelé állnak. Ezáltal kiszélesedik a lábfej, s a csontkinövés rengeteg fájdalmat okozhat.

A tanga bugyi

Szerencsénkre leáldozóban van ez a mánia, ám a nők nagy része előszeretettel viseli eme fehérneműt. A legtöbb szoknya vagy nadrág alatt észrevétlen marad, de ezzel a pozitívumok sora be is zárult. Anyagukból és méretükből kiindulva sok esetben irritációt okozhatnak az intim területeken, és mindenféle baktérium gyűjtőhelyei.

Ha télen tangát hordunk, sokkal könnyebben felfázunk, mivel minimális területet takar a testünkön és súlyosbítja az esetet, ha a derekunk kilóg a kabát alól. Egy franciabugyi nem tapad olyan feszesen altestünkre, nagyobb szellőzést biztosít és jobban véd a hidegtől is. A csípő nadrágok ideje úgyis leáldozóban van, magas derekú nadrág alá, illetve bármihez, ami nem átlátszó hordjunk inkább csipkés franciát. Szebb is, divatos, egészséges, és nem utolsó sorban igazán szexis, hiszen csak sejtet, nem láttat.