Kezdjük a legelején, azaz az ókori Egyiptom megalapítása előtti korban! Már ekkor, kb.5-6000 évvel ezelőtt jellemző volt az egyiptomiak őseire az illatok, de különösen az illatosított olajok iránti vonzódás.

Testük egész felületét, de hajukat is akár naponta többször is bekenték, átdörzsölték velük. Az aromaterápiás olajokat gondosan bedugaszolt alabástrom-üvegcsékben tartották, s ezeket a kis edényeket – hogy a túlvilágon se szenvedjen szépségük és egészségük – a sírjukba is “magukkal vitték”.

Tipp: ismerd meg Te is a különféle gyógynövények illóolajait (ezek a legtöbb illatszert forgalmazó áruházláncban, de bioboltokban, drogériákban is kaphatók). Ha valamilyen konkrét okból vásárolnál aromaterápiás olajat – pl. adott betegségből való gyógyulás -, akkor célirányosan válassz közülük, egyébként viszont nyugodtan hagyatkozz szervezeted bölcsességére! Szagmintával döntsd el, mely illatot kívánod a legjobban, melyikhez vonzódsz: amelyiknél úgy érzed, akár egész nap szívesen szagolgatnád, testednek-lelkednek arra lehet a legnagyobb szüksége!

A fáraók kedvenc illata egyébként a szantál volt: ha egyiptomi módon szeretnéd ápolni a testedet, ezt válaszd! Az egyiptomiak – hasonlóképp a mai emberekhez – az illóolajat a fürdővizükbe öntötték. Egy másik módszer volt, hogy felmelegített lávakőre cseppentettek belőle, és a felcsapó gőzbe tartották arcukat, hogy belélegezzék (lásd szauna, illetve az ún. inhalálás). Egy harmadik ötletként az átlag egyiptomi felkelés után átmasszírozta a megfelelő illóolajjal a tenyerét, a talpát, majd a fejbőrét is. Előkelőknél mindezt erre a célra szakosodott szolgálólányok végezték, akik amúgy komoly masszőri tudással is rendelkeztek.

Egy másik egyiptomi vívmány a szemfestés: a por alapú szemfestékeket, és a mai értelemben vett szemceruzát is ők találták fel! Jó tudni azonban, hogy a Nílus völgyének népe eleinte nem a szépség érdekében festette körül fekete vagy zöld vonallal a szemét (az, hogy a kifestett szem még jól is mutat, mindössze egy kellemes mellékhatás). Az ok elsősorban a mágiában rejlett: az egyiptomi hiedelem szerint, az, amit körülrajzolunk, mágikus védelmet élvez. Kicsit tehát úgy gondolkodtak, mint a mesékben a varázsló, aki varázskört rajzol maga köré, mielőtt megidézné a szellemeket. A szemfestéssel tehát nem annyira szépíteni, mint inkább megvédeni szerették volna a szemüket – főleg a betegségektől, a sérülésektől, és természetesen a rontástól.

Mindezt akár babonának is tarthatnánk, ha nem bizonyosodott volna be az orvostudományban is: a szénpor, melyet az egyiptomiak a szemfestékbe kevertek, fertőtlenít, ezáltal tényleg védi a szemet az Egyiptomban különösen elterjedt fertőző szembetegség (a trachoma) ellen. Szemet festeni tehát – ezek szerint – nemcsak szépít, de egészséges is!

Tipp: szeretnél magadnak olyan szemeket, mint amilyen az egyiptomi hercegnőké azokon a gyönyörű falfestményeken? Íme, a klasszikus recept.

Egy fekete, nem túl kemény szemceruzával először a csukott felső szemhéj ívét követve rajzolunk – belülről kifelé indulva – egy határozott, lendületes vonalat (a szem külső végén egy kicsit túlnyújtva). Ne a szemhéj szélén indítsuk a rajzolatot, hanem kicsit följebb, távolabb a pilláinktól (ettől a kis optikai csalástól még nagyobbnak fog tűnni a szemünk). Ezután újra visszatérve a belső szemzughoz, alul húzunk ugyanilyen íves vonalat. Ahol szemünk külső végén a két vonal találkozik, ezt a közös vonalat még nyújtsuk tovább úgy 1-2 centiméternyit. Itt, az alsó vonalnál is igaz, hogy ne fessünk túl közel a szem érzékeny, alsó széléhez, hogy ne kenődjön el túl hamar a festés!

Mindehhez ne bronzos, vagy rózsaszínes, hanem inkább halványsárga árnyalatú alapozót (esetleg korrektort) használj, mert az egyiptomiak bőre sápadtas, elefántcsont-színű volt! A fáraók népe érdekes módon nem jellemzően festette a száját, ezért az egyiptomi szemfestéshez csak halvány, gyöngyházfényű rúzs vagy szájfény dukál! Ha ügyes voltál, most olyan sminked lett, mint például a szépségéről híres Nofertiti királynénak.

És végezetül nézzük kicsit az ékszereiket, no meg az öltözködés tudományát! Az egyiptomiak hittek benne, hogy minden élethelyzetre, problémára, netán betegségre létezik egy gyógyító kristály, és lelkesen alkalmazták is a féldrágakövek, drágakövek gyógyító erejét. Ha például valaki vérszegény volt, hematitot ajánlottak (medálként viselve nyakban, netán gyűrű köveként). Azoknak, akik szerelmi életüket szeretnék rendbe tenni, netán magányosak és párra vágynak, türkizt javasoltak viselni (mivel ez Hathor, a szerelemistennő szent köve, s így a kő viselőjének maga Hathor segít). Női bajokra karneolt vagy jáspist, fejfájásra ametisztet, megfázásra, torokfájásra vagy köhögésre pedig zafírt ajánlottak az ókori egyiptomi orvosok.

Ruházatukat szintén úgy alakították ki, hogy testi-lelki harmóniát fejezzen ki önmagukkal és a világgal. Soha nem használtak állati eredetű anyagokat (pl. bőrt): ruhájuk lenből, lábbelijük – ez általában nyitott szandál vagy saru volt – növényi háncsból készült. A férfiak rövid, térdig érő kötényt, a nők bokáig érő pántos ruhát hordtak, alatta azonban válluk nem volt csupasz: az ábrázolásokon a ruha alá felvett rövid ujjú, testhez álló blúz látható.

A legrégebbi időkben a ruha csak a lenvászon fehér színében volt számukra elérhető (azaz nem volt színes textíliájuk), később azonban Föníciából elterjedt Egyiptomban is a bíborcsiga testnedvével való ruhafestés. Ennek köszönhetően – mivel a Földközi-tengerben honos csigafaj bizonyos időnként más és más színű festéket bocsát ki a testéből – a szivárvány minden színében pompázó ruhákat tudtak vásárolni, illetve készíteni maguknak.

A fehérneműről kevesen tudják, hogy egyiptomi találmány: a legelső, hálóinget, illetve kombiné-féleséget viselő nőket ábrázoló falfestmények több, mint 4500 éves óbirodalmi sírokban láthatók!

Tipp: Ha stílusunkkal fel akarjuk idézni ezt a csodás ókori kultúrát, viselhetünk egyiptomi hatású amuletteket, medálokat, ékszereket! Nemcsak mutatósak, de – ha hiszünk az ősi tanításoknak – életünket pozitív irányban befolyásolhatják. Sokféle egyiptomi jellegű medál kapható Magyarországon is: keleties tárgyakat árusító design-boltokban vagy kézműves-vásárokon találkozhatunk velük.

Sokan szívesen hordanának/hordanak egyiptomi amuletteket, vagy ajándékoznának szeretteiknek, de nem tudják, melyik mit jelent. Íme, egy kis segítség a számukra:

• Ankh-jel (egyiptomi keresztnek is nevezik, kulcs alakú hurokban végződő keresztforma): az élet jelképe, életerőt, gyógyulást ad viselőjének
• Hórusz Szeme (szemet ábrázoló ékszer vagy medál): védi a szemet, tisztítja a látást és a gondolkodást
• Szkarabeusz-bogár: a teremtő erő jelképe, testi és szellemi termékenységgel látja el viselőjét
• Szárnyas napkorong: erősíti az immunrendszert és hatásos depresszió ellen
• Piramis: megtölti a sejteket energiával, késlelteti az öregedést
• Nofertiti-fej: nem egyszer látjuk medálon a szépséges újbirodalmi királyné, IV.Amenhotep fáraó feleségének az arcképét. Mivel Nofertiti a nőiség, a szépség és a hitvesi odaadás jelképe volt Egyiptomban, ha valaki ilyen medált/ékszert hord, ezeket a tulajdonságokat vonzza be vele.

Nem mindenki engedhet meg magának egy egyiptomi utazást: sokan csak könyvek lapjain, filmen, netán a világhálón ismerkedhetnek az ókori Egyiptom csodáival. De ha becsempészünk egy kis egyiptomi stílust sminkünkbe, öltözködésünkbe, ékszereinkbe, velük együtt felidézhetjük itt, a sóvárgó tavaszvárás hangulatában a Nílus-völgyet, a pálmafák, napsütés és időtlen szépség birodalmát.

Erőss Diána
(pályázati munka)