Hófehérke mostohája nem csupán gonoszságáról, de szépségéről is híres volt, és milyen érdekes: éppen hiúsága miatt vált a mese negatív szereplőjévé. Napjainkban a külső hatalmas szerepet játszik, a nőknek szinte kötelezővé vált a jó megjelenés.

Mivel ezt a szebbik nem képviselői pontosan tudják, a kritikus hozzáállás és a versenyszellem mindenhol elkíséri őket. Így hát jogos a kérdés minden reggel készülődés közben: „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?”

A stílus

A nők számára a legfőbb önkifejezési forma a külső. Amilyen a személyiségünk, olyan stílust választunk magunknak, úgy sminkelünk, úgy viselkedünk.

Mindenkinek vannak adottságai, melyek lehetnek kedvezőek (szép arc, szép lábak), illetve kevésbé előnyösek (nagy orr vagy homlok), de a fontos az, hogy tisztában legyünk a korlátainkkal. Mindenkiből egy van, tehát annak a tudatában kell belenézni a tükörbe egy borongós reggelen, hogy egyediek és utánozhatatlanok vagyunk. Minden nőre igaz az, hogy maximalista, legalábbis ami a megjelenést illeti.

Az ápoltság, tisztaság ma már a mindennapok kulcsszavaivá váltak, ezeket egészítjük ki az apró részletekkel. Manapság az esztétikus külső elvárás, így másoktól leginkább kreativitásunkkal és ízlésünkkel tűnhetünk ki. Válasszunk csak ránk jellemző ismertetőjegyeket, egy erős rúzst, extrém cipőfazont, kedvenc színt, különc hajviseletet vagy kiegészítőt.

Elfogadás

Kamaszkorban, amikor órákat töltünk a tükör előtt, és tanulmányozzuk újonnan kialakult testünket, folyamatos megerősítést várunk, ezért példaképeket keresünk. Ezzel csupán annyi a gond, hogyha valaki nincs tisztában az öröklött tulajdonságaival, lehetőségeivel, akkor folyamatos csalódásnak teszi ki magát, hiszen széles csípővel sosem nézhetünk ki úgy, mint Kate Moss, vagy kis keblekkel mint Pamela Anderson. Nyilván erre van a plasztikai sebészet, de ez pénz függvénye, nem akaraté elsősorban, ezért ezt hagyjuk is most ki. Ha túléltük a testi változásokat, jöhet az ismerkedés az elvárásokkal. Az, hogy jó nők vagyunk-e vagy sem, nem azon múlik, hogy szőrös-e a lábunk,vagy milyen tartományba esik a testtömeg-indexünk. A kifutók világa nem mérvadó a hétköznapokban, nem szabad, hogy alárendeljük magunkat egy lehetetlen ideának. Vállalni kell önmagunkat, kihozni magunkból a maximumot és elfogadni. Aki elégedetlen, azon látszik, hogy mosolya nem őszinte. A férfiak szeretik a magabiztos nőket, és társaink is a határozott és öntudatos „riválist” fogják tisztelni.

Hitelesség

Ahhoz, hogy érvényesüljünk, fontos, hogy hitelesek legyünk. Nincs lesújtóbb annál, mint amikor valaki a közösségi portálokon hirdeti, hogy mennyire kedveli és követi a legtrendibb divatházak irányvonalát, eközben a valóság meg sem közelíti ezt. Főleg, amikor köztudott, hogy az illető évekig ugyanabban a pólóban járt mindenhova, és fogalma sem volt arról, hogy mi fán terem mondjuk a Guess márka. Más dolog, amikor tetszik valami és álmodunk róla, és szintén más, amikor valamilyen alapötlet után megalkotjuk a saját stílusunkat. Női magazinok hada ad ihletet ehhez, irányt mutatnak, átkonvertálják a divathetek extravaganciáját hétköznapi viseletté. Érdemes a sminkünket is átgondolni, mert a kevesebb néha több, és könnyen bohóccá válhatunk, ha magunkra erőltetünk egy tőlünk idegen maszkot.

Ki is a legszebb a vidéken?

A versengés bennünk van, a vérünkben, génjeinkben. Évezredekkel ezelőtt is a külsőnkkel kellett meghódítani a kiszemelt férfit, igaz akkoriban a fajfenntartás volt a cél, ám ez az ösztön megmaradt az idők során.

A verseny csak kiéleződik, ha olyan emberekről van szó, akiket kevésbé szívlelünk, vagy akikkel konfliktusunk van. Az egészséges rivalizálás doppingol, hiszen nincs kielégítőbb, amikor belépünk valahova és az összes férfi pillantás ránk szegeződik, a hölgyek pedig irigykedve, legyőzötten hajtják le fejüket.

Ehhez a három összetevőt kell gondosan a fejünkbe vésni: elfogadás, hitelesség, stílus. Mert aki ezt megtanulta, az garantáltan megmarad az emberek emlékezetében. A siker kulcsa tehát mi magunk vagyunk.